Az antenna és a vevőkészülék közötti kapcsolat létrehozására az úgynevezett koaxiális kábelek alkalmasak. A koaxiális kábelt 1880-ban szabadalmaztatta Oliver Heaviside angol villamosmérnök, és ezek a kábelek még napjainkban is kiemelten fontos szerepet játszanak a híradástechnikában. A vevőkészülék egyaránt lehet televízió vagy rádió, a kábel analóg jelátvitellel dolgozik.
Ezen koaxiális kábelek legfontosabb jellemzője a hullámimpedencia. A kábel zavartalan működéséhez annak mindkét végén szükség van megfelelő illesztésre, hogy az impedencia ne változzon. A nem megfelelő illesztés következménye lehet ugyanis, hogy a jel egy része visszaverődik, ami televíziózásnál például szellemképet okozhat, sőt akár ki is olthatja a továbbított jelet, ami a jelszint csökkenését eredményezheti.
Antenna kábelek beszerzését megteheti a baloldali fotóra klikkelve.
Az alapsávú kábelt a számítógépes technológiában alkalmazzák, míg a szélessávú koaxiális kábelrendszer a hagyományos televíziózás szabványos kábelein keresztül teszi lehetővé az analóg jelátvitelt. Tekintettel arra, hogy az analóg jelátvitel jelentősen kevéssé kritikus, mint a digitális, ez a kábelrendszer akár 100 kilométeres távolságban is képes 300 MHz, sőt, olykor 450 MHz jelátvitelre.
A koaxiális kábeleknek két általánosan elterjedt értéke van. 75 ohm impedanciájú kábelt alkalmaznak a földfelszíni rádió- és televízióantennákhoz, továbbá a műholdvevő antennákhoz és a kábeltelevízó-hálózatokhoz. A másik általánosan elterjedt kábel az 50 ohm impedanciájú, melyet adóantennákhoz, rádióamatőr céllal, valamint vezeték nélküli adattovábbításhoz használnak.
